Zeno kisvilága

tegnap mikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy hírtelenkék felhők sorakoznak, várnak csak arra, hogy lesúlytsanak, és figyelmeztessenek, hogy milyen jó, ha valakinek fedél van a feje felett...
természetesen gyorsan elköszöntem mindenkitől msnen(bocsi Mai Anh, és Réka aka Promqueen) és a város belseje felé vettem útamat.
Már a buszról nagyon szép látványt nyújtottak az emberek a zavart arcukkal, fölösleges esernyőnyitogatássukkal, busz után futásukkal. Egyszerűen csodálatos ilyenkor az emberiség.
Néztem a busz üvegére egyre sűrűbben csöppenő esőcseppeket. Milyen érdekes formák alakulnak ki, egy mosolygó fej mellett egy síró..majd egy lovacska__ez hogy jön most ide??
Visszatérve kedvenc témámra az emberekre:: sajnos azt tapasztaltam, hogy senki sem nézett örömmel a zápor elé...és mikor leszálltam egy kicsit engem is megijesztett a por, a 80km-es szél, de egy idő után kezdtem élvezni, hogy mindig van, akinek kifordul az esernyője, mindig van, akinek elrepül a sapkája, kalapja..és visszazárkóztam boldog énem világába.
Sétáltam a körúton...zuhogott...nem erősen, csak a szél miatt éreztem erősnek...talán savaseső...marja a bőröm, lemossa a külsőm.. elveszik arcom...holnapra mindenki arc nélkül ébred.
Vajon megismernénk-e egymást, ha nem lenne arcunk?? Akkor mindenképp csak a tiszta érzéseinkre hagyatkoznánk...
Végülis visszafordultam, vissza a buszra...megint ketrecből figyelem az állatokat, csak már illata is van. rossz..finom..vicces illata:)
Mikor leszálltam azon vettem észre magam, hogy én milyen hülye vagyok. Ez sokszor megesik, de most tényleg nagy barom vagyok, mert máshol szálltam le és így minimum 10 percet kell gyalogolnom haza a viharban...miközben haragudtam magamra, megjelentek a villámok..
Ugyebár szép nézni, ha valaki könnyezik, szép megvígasztalni, de ha rád haragszik, akkor már úgy érzed hírtelen menned kellene...valahová el...
Most is szép volt, ahogy a természet sírat valamit, valakit, de haragszik?? hát igen. jöttek a villámok. előttem, felettem..mindenütt. Anyám!! és ezek a hangok!
Majd beszarik az ember a félelmében, de inkább felnéztem...és ott cikázott végig pontosan előttem egy lélekfelemelően dermesztő. És a hangja.. haragudj csak természet, így is szeretlek.
Sehol senki az utcán, csak a vigar. a vihar és én.

Villámok cikáznak bennem is, én is megéreztem valamit a végtelen természet rendjéből és már sajnálom, hogy a soknak tűnő tíz perc ilyen kevés volt...



_