mi is ez??!?

Zeno kisvilága, melyben csak hétköznapi dolgokról van szó. Melyben érdek nélkül van jelen a szeretet és az utálat. Melyben még talán olyan dolgokról is hallhatsz, ami a szűk agyadon talán már nem fér be. Vagy módosult tudatállapoti kilengést a szavak tiszteletére:)

.:Weboldalam:.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

rendhagyatlan Van Gogh műelemzés.

2008.01.02. 12:49 | Zeno | Szólj hozzá!

persze a tanár kért, hogy saját érzéssel, és ne legyen szokványos.
nekimentem mint cif a makacs foltoknak.
és így kezdődött vala:

Érzéseim Van Gogh: Az Auvers-i templom láttán

            Ilyen címmel általában a legelső bekezdés, vagy ha nagyon skótok vagyunk, akkor legalább az első mondat Van Goghról szól, de minek is raboljam az idődet, hiszen úgyis ismered az életét, munkásságát, és különben is az interneten minden igaz, vagy hamis állítás rajta van; hanem inkább kifejteném a képpel kapcsolatos érzéseimet, hogy miképpen hat tudat alatt egy kép, egy ilyen műremek.

            Nem tudom tudatosnak nevezni a festményt. Valószínüleg pontos tervezés alapján készült, Vincent napokig nézte a templomot, napokig csak keringhetett szótlanul napraforgókat szakítgatva, virággal táncolva, mígnem kitört belőle az alkotásvágy, és ekkor szép lassan nekikezdett a képnek, mint egy fogtechnikus..szép lassan, gondosan lemosta a szerszámait, hogy egy hirtelen fogfúrásszerű vonással feltegye a kilónyi festéket (az utókor szerencséje, hogy Theo támogatta ezt a nagyméretű beruházást), de innentől már csak az érzések irányították mozdulatait.

            Fotót nézve az Auvers-i templomról, nem tűnik fel semmi különbség a festmény és a kép között. Igazából akár lehetne egy szimpla tájkép, egy plan air is, de a színek már mesélnek a belső konfliktusokról. Amikor még talán 2004ben láttam a képet, akkor úgy gondoltam, hogy első ránézésre akár vidámnak is tűnhet, kell egy kis idő míg megérezzük a túlfűtött szomorúságot, szenvedést, amit a kép nyújt.

            Első pillantásom talán nem is a templomra eshetett, hanem a mellette sétáló asszonyra, de mivel az nem volt túlságosan kidolgozva, meg amúgy is hátat fordított nekem, továbbmentem a kép alján található virágos rétféleségre, itt egy kicsit elidőztem az ecsetvonásokon, magam is elképzeltem hogy én is domborműként tubusolom fel a különböző színhalmazokat, és csak szédelegtem a boldogságban, hogy most érezhetem, hogy miért is olyan nagy jelentőségűek az impresszionista természetképek és ahogy boldogságom szintje haladt fölfele úgy mozdult a szemem is vele és hirtelen szembe találtam magam egy rettenetes monstrummal. Egy szörnnyel. De milyen szörny az, amelyik sír? Mert az első pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy sír a templom. Talán a vonalvezetés miatt? Talán a sötétebb színek miatt? Talán mindkettő közrejátszott, hogy hirtelen én is boldogtalanul átéreztem minden szenvedését. Mintha egy régi barátomról lenne szó, vagy már mintha tegnap halt volna meg.

            Visszarettentett, hogy megszemélyesítem őt. Mert..végülis..csak egy tárgy..egy templom nem érez és nem is érezhet. A legjobb lesz tovább haladni a képen, amit nem értünk, azt jobb nem tudomásul venni.

            Na igen. Ezt már szeretem. Micsoda csodálatos kék ég!! Ilyen színek is csak az impresszionisták kecses keze nyomán kaphat életre és mint egy madár én is repültem bele a kék égbe, de mint mikor kifogy a bankkártyádról a pénz, úgy csapott le rám a Van Gogh-i vihar, ez a köríveket alkotó, parketta alakú tornádócskák. És lesúlytott, mondván nem kerülheted el a sorsodat, nem csinálhatsz úgy, mintha nem lenne szenvedés, átlépve lépcsőfokokat életed létráján.

-Segíts nekem – kért a templom, de miben segíthetnék én neked?

És hömpölyögtem az árban, nyitva tartom még szemem, de már teli kék tintával a szám, körbe-körbe hánykódom, már a rét sem tűnik olyan szépnek, inkább mű, visszataszító, mint a hányásdarabkák, amint nyúlik, olyan az út. Miért fordít nekem hátat az az asszony? Miért nem figyel rám, miért hagyja hogy fulladozzak? Vagy ez is a kiállítás része? Nem is kapok már  levegőt. A tinta teljesen elnyom. Közben kitartóan támadnak a parketták, már nem is fából vannak, hanem gonosz darazsak. Időről időre hozzácsapódok a templomnak, de az rideg, fémes érzést ad, inkább te segíts nekem! Már teljesen ellep a kék tinta, de nem is tinta ez, hanem olajfesték. Masszív ragacsos. Lassan érzem, hogy már csak képeket észlelek, elmosódott minden. Elragad a feketeség. Mélyen hányingerem van, nemis. Már hányok. Zöld? Inkább kék. Méreg. Elszédültem.

-Segíts leállni, hogy vége legyen a körkörösségnek, a futásnak, a féltve őrzött szomorúságnak! Én nem tudok neked segíteni. Segíts.... Segíts már!

 

            Lassan kapok levegőt. Halkan kifújom magam. Hallom az emberek hangját. A múzeum érzéketlen látogatóit. Ők csak megállnak meletted, de én továbbadom a híred, hogy te segítettél nekem. Még jó hogy Vincent nem lett fogtechnikus.


 

És a híres kép:



















































remélem ti is átélitek ezt az érzést egyszer

Címkék: festmény művészet van gogh műelemzés

villámok előttem, villámok felettem, villámok bennem?

2007.05.16. 10:53 | Zeno | Szólj hozzá!

tegnap mikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy hírtelenkék felhők sorakoznak, várnak csak arra, hogy lesúlytsanak, és figyelmeztessenek, hogy milyen jó, ha valakinek fedél van a feje felett...
természetesen gyorsan elköszöntem mindenkitől msnen(bocsi Mai Anh, és Réka aka Promqueen) és a város belseje felé vettem útamat.
Már a buszról nagyon szép látványt nyújtottak az emberek a zavart arcukkal, fölösleges esernyőnyitogatássukkal, busz után futásukkal. Egyszerűen csodálatos ilyenkor az emberiség.
Néztem a busz üvegére egyre sűrűbben csöppenő esőcseppeket. Milyen érdekes formák alakulnak ki, egy mosolygó fej mellett egy síró..majd egy lovacska__ez hogy jön most ide??
Visszatérve kedvenc témámra az emberekre:: sajnos azt tapasztaltam, hogy senki sem nézett örömmel a zápor elé...és mikor leszálltam egy kicsit engem is megijesztett a por, a 80km-es szél, de egy idő után kezdtem élvezni, hogy mindig van, akinek kifordul az esernyője, mindig van, akinek elrepül a sapkája, kalapja..és visszazárkóztam boldog énem világába.
Sétáltam a körúton...zuhogott...nem erősen, csak a szél miatt éreztem erősnek...talán savaseső...marja a bőröm, lemossa a külsőm.. elveszik arcom...holnapra mindenki arc nélkül ébred.
Vajon megismernénk-e egymást, ha nem lenne arcunk?? Akkor mindenképp csak a tiszta érzéseinkre hagyatkoznánk...
Végülis visszafordultam, vissza a buszra...megint ketrecből figyelem az állatokat, csak már illata is van. rossz..finom..vicces illata:)
Mikor leszálltam azon vettem észre magam, hogy én milyen hülye vagyok. Ez sokszor megesik, de most tényleg nagy barom vagyok, mert máshol szálltam le és így minimum 10 percet kell gyalogolnom haza a viharban...miközben haragudtam magamra, megjelentek a villámok..
Ugyebár szép nézni, ha valaki könnyezik, szép megvígasztalni, de ha rád haragszik, akkor már úgy érzed hírtelen menned kellene...valahová el...
Most is szép volt, ahogy a természet sírat valamit, valakit, de haragszik?? hát igen. jöttek a villámok. előttem, felettem..mindenütt. Anyám!! és ezek a hangok!
Majd beszarik az ember a félelmében, de inkább felnéztem...és ott cikázott végig pontosan előttem egy lélekfelemelően dermesztő. És a hangja.. haragudj csak természet, így is szeretlek.
Sehol senki az utcán, csak a vigar. a vihar és én.

Villámok cikáznak bennem is, én is megéreztem valamit a végtelen természet rendjéből és már sajnálom, hogy a soknak tűnő tíz perc ilyen kevés volt...



_

Címkék: vihar természet társadalomkritika utcaszerelem

blog, mások és én

2007.05.15. 19:31 | Zeno | 2 komment

az előbb beleolvastam egypár internetes naplóba, csakhogy képben legyek milyen a "többi" és milyen ne legyek...
az első mondat mindig ugyanaz:::
    Ma semmi különös nem történt.

ÁÁÁ minek ír valaki blogot, ha azt hiszi, hogy semmi különös sem történik vele?!
Nézzen inkább körül a kis életében, nézzen tükörbe, nézzen az emberek szemébe a buszon, metrón, olvasson a lelkükből. Gondoljon bele a helyzetükbe. Játsszon, higgyen, szeressen, segítsen.....szinte mindent abszurd dologként fel lehet fogni..hát nem szép az élet??

Amúgy nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak figyelemfelhívásként írják oda..meg ha rosszat vársz, akkor csak jó sül ki belőle....
....Hülye agyatlan kretének

Amúgy velem ma semmi különös nem történt...

Címkék: társadalomkritika abszurd utcaszerelem

Amphitryon és a bábok

2007.05.14. 23:10 | Zeno | Szólj hozzá!

Komolyan nem tudtam, hogy nem lehet a Bkv-n fütyülni.
Úgy érzem tudtomon kívül halálos bűnt követtem el
Nem is értem, hogy miért nem rakják tele a buszokat tilos fütyülni táblával. Mondjuk már mindegy, mert megkaptam a kellő felvilágosítást a buszvezetőtől. Pláne jól jött, amikor úgy mellesleg éppen késében voltunk hugival a színházból. Jepjep! Semmi sem jobb, mint a Vörösmarty téren végigfutni a fotózós turisták és a szomorú szakszofonszón átvágva. De még éppen nem késtünk csak annyit, hogy már mindenki bennt üljön. Persze a szélén maradtunk, nem akartunk felzavarni mindenkit, és így hamarabb ki lehet futni, ha valakinek annyira büdös lenne a szája, hogy inkább szagolom a wc csermelytiszta illatát.
Igen.
Az Amphitryon-t néztük meg.
Ami szimplán nagyon szép és nem akarom csakúgy lelőni a poénokat, úgyhogy felvilágosítással nem szolgálhatok. Viszont van egy rész benne, ahol a főszereplő (igen. Amphitryon) a néppel és hadvezérekkel beszélget és ezeket bábok alakították.
Soha ennyire nem tetszett a bábozás..hihetetlen élményemet sajnos nem tudom leírni, de hátha el tudjátok képzelni::::
    1. képzelj el egy színpadot,
    megvan?
    2. kb. U alakban fehér gipsz háttér
    3. ehhez tartozik, hogy csak a főszereplő van megvilágítva és körülötte kékes sötétség, érdekesen tagolt kis csíkfényekkel
és(4.) a bábok árnyéka és rútsága együtt mozog. Félelmetes kinézetükre aranyosan, lágyan, talán tánclépéses-kecsesen andalognak, mimikálnak.
Annyira jól kommunikáltak és reflektáltak a mozdulataikkal főszereplőre, hogy majdnem bábozó akartam lenni___a programtervező matematikusságra igazi megváltásként.
Már csak ezért is megérte megnézni.
Persze a szünetben egy nagyon szép lányra sikerült felfigyelnem. A sajátos módján nagyon törékeny szépségnek bizonyult és miután egy darabig egymás szemét tanulmányoztuk, határozottan rájöttem, hogy húdetetszik. Ezúton szeretném jelezni, ha magadra ismertél, akkor szóóóllljjj plz:)
Inkább küldjek iwiwes körleveleket szépségedről, vagy elég lesz egy dal is?!?
Még azt nem értem, hogy ilyen esetben, mikor egymásra felfigyelünk, akkor miért nem merek odamenni és elbeszélgetni, vagy túlzottan nyomulónak tartana?
Ma tiszta vagy vagyok, vagy miért..........miért is?

Címkék: színház art művészet báb művész bábok zeno amphitryon

első bejegyzés...haladok:)__én, azaz arc poémia

2007.05.14. 13:02 | Zeno | Szólj hozzá!

naszóval!
sikerült elkészítenem ezt a blogot.
nem.
nem.
nem volt nehéz rákkantintani a regisztrálok gombra...csaaak azért előtte elgondolkodik az ember, hogy miért is?!?
tényleg! miért is regisztráltam? mikor úgy örülök annak, ha izgalmas dologok történnek velem és senki más nem tud róla.. ezeket saját kis titkaimnak tekintem. kínzással sem lehetne kiszedni...
Csakhát ott van az, hogy még a baráti köröm sem tud rajtam kiigazodni, mindenki mást tud, és mindenki azt hiszi, így van minden és ismer.. hát NEM
Művészléleknek tartanak csak azért mert állandóan zongorába folytom az érzéseimet és dalokat írok, festek, rajzolok, írok? ezek inkább a depressziós énem leküzdését szolgálják, minthogy tudatos művészetként elismert legyen.
egyszómintszáz igazából csak meg szeretném örökíteni a napjaimat, hogy akit talán nem annyira érdekelnek a transzcendens dolgok, és jó lenne egy kevés köznapi katarzissal, és a zuhanás művészetével találkozni, akkor bátran olvassa a blogomat.
igen.
köszönöm.
talán nem kéne ennyi taps.. meg sem érdemlem..
ja és a világbéke fontos.

 

Címkék: művészet ars poetica zeno művészlélek

süti beállítások módosítása